„Ennél ​a könyvnél talán évtizedek óta nagyobb, bátrabb, magyarabb és olvasandóbb cselekedet aligha történt. Megtalálta nemzetiségi kérdésünkben, e valóban – legvéresebb – kérdésben, a – demokrácia archimédesi pontját – megtalálta, s káprázatos munkával, tudással és hittel meg merte mutatni.”
Így írt Ady a Nyugatban 1912 tavaszán, nyomban Jászi klasszikus nemzetiségi munkájának megjelenése után. Ez a könyv, amelynek rövidített újra kiadását az olvasó most a kezébe veheti, századunk első tudományos igényű vállalkozása volt a magyarországi nemzetiségi probléma megragadására, leírására és a megoldás irányának megjelölésére.
Egy olyan kérdéskörben, amelyben akkor – az első világháború előestéjén – már eluralkodott az egymásnak feszülő soviniszta indulat és a kölcsönös bizalmatlanság, s amelynek békés, ésszerű, kompromisszumos megoldása helyett a felek egyre inkább erőszakos megoldásban tudtak hinni, Jászi Oszkár az utolsó pillanatban még megkísérelte, hogy tárgyilagos módon felülemelkedve, igazságosságra törekvő megértéssel mind a magyar, mind a más nemzetiségi önérzet iránt, történeti és szociológiai eszközökkel tárja fel a nemzetközi eseményeket, a hazai múltat és a század elejére kialakult helyzetet.
Jóllehet Jászi maga sem volt még mentes a magyar hegemónia eszméjétől, legjellemzőbb vonása mégis a realizmus és a nemzeti önkritikai szellem.
Litván György, a kötet válogatója, előszavában értően és kritikusan mutatja be Jászi művének jelentőségét és szerepét a XX. századi magyar politikai gondolkodás történetében.